Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom leírni, de tartom azok véleményét, akik szerint a Vadonatúj nap jobb, mint a Pókember 2.

Nagy kijelentés ez. Főleg úgy, hogy Sam Raimi második Pókember-filmje több mint húsz éve etalon. De a Vadonatúj nap pontosan azt adja Tom Holland Pókemberének, amire már régóta szüksége volt: végre saját történetet.

Nincs Tony Stark árnyéka. Nincs multiverzumos cirkusz. Nincsenek más Pókemberek, akik mellett Peternek osztoznia kellene a reflektorfényen.

Csak Peter Parker, egyedül és talán éppen ezért működik ennyire jól. Tom Holland nem egyszerűen felnőtt a szerephez, soha nem volt még ennyire jó Peter Parker és Pókember.

A korábbi filmekben is szerethető volt, de most először érződik igazán, hogy megérkezett ahhoz a karakterhez, akit mindig is el kellett volna játszania. Már nem egy fiatal srác próbálja megtalálni a helyét a világban, hanem egy felnőtt Peter Parker, aki rengeteget veszített, és pontosan tudja, milyen árat fizetett azért, mert ő Pókember. A karakter magányossága, a felelősség súlya, a hétköznapi Peter és a hős közötti állandó feszültség mind sokkal erősebben működik, mint korábban.

Humor? Pontosan ennyi kell. Nem kapunk percenként egy poént csak azért, mert Marvel-filmről van szó, és ami még fontosabb: nem öli meg a komolyabb jeleneteket. A poénok többsége a karakterekből és a szituációkból fakad, ezért természetesnek érződnek. Van könnyedség, van önirónia, de amikor kell, a film képes „csendben maradni” és ez nagyon fontos.

Mert a film egyik legnagyobb erőssége, hogy meri komolyan venni Peter Parkert.

Pókember és Megtorló

Na, és akkor ott van Frank Castle. Peter Parker és a Megtorló kémiája tökéletes. Két teljesen különböző világnézet találkozik. Peter mindenkit meg akar menteni. Frank már rég túl van azon a ponton, hogy minden problémára ugyanazzal a módszerrel próbáljon választ adni és mégis működnek együtt. Jon Bernthal ismét fantasztikus Frank Castle, Holland pedig tökéletes ellenpontja. A közös jeleneteikben egyszerre van humor, feszültség és valódi karakterkonfliktus. Ezt a párost is egyszerűen jó nézni.

Cretton tudja, mit csinál

Destin Daniel Cretton rendezése nem feltétlenül akarja újra feltalálni a kereket, és szerintem ez most kifejezetten jó. Jól bánik a karakterekkel, és ami még fontosabb: jól bánik az akcióval. De ezt már korábbról is tudtuk, hiszen ő rendezte a Shang-Chi filmet is, mely szintén kitűnő akció jeleneteket tartalmazott. A hálóhintázás, a közelharcok és a nagyobb akciójelenetek látványosak, de közben követhetők is.

A film egyik legnagyobb öröme számomra az volt, hogy több képregényes pillanatot is elképesztően jól ültettek át élőszereplős formába. Különösen a film vége felé van egy pillanat, amely számomra az egész film egyik legerősebb jelenete és az ilyen pillanatok miatt működik igazán a film.

De persze nem tökéletes

Az egyik legnagyobb problémám a filmmel, hogy kicsit indokolatlanul hosszú. Érezni néhány ponton, hogy egy feszesebb vágás jót tett volna neki néhol. Nem arról van szó, hogy unatkoztam volna – egyáltalán nem –, egyszerűen vannak részek, amelyek nélkül is kerekebb és lendületesebb lehetett volna az összkép. A másik problémám pedig ami viszont kevésbé működött, az a gonoszok kezelése. Miközben Peter Parker és a Megtorló kapcsolatára, illetve Peter személyes történetére rengeteg figyelem jut, az ellenfelek valamelyest háttérbe szorulnak. Nem feltétlenül az a baj, hogy kevesebb szerepet kapnak, hanem hogy emiatt kevésbé érződnek valódi, önálló fenyegetésnek. A film sokkal inkább Peter történetéről szól, mint arról, hogy egy igazán emlékezetes Pókember-gonoszt építsen fel – ami a film karakterközpontúságának ugyan jót tesz, de antagonistaként hagy némi hiányérzetet.

Továbbá pedig az, hogy a film bizonyos szempontból egy átvezető filmnek is érződik. Van benne egy karakter, akinek a jelenléte és a története egyértelműen valami nagyobb dolog felé mutat, miközben a film végére sem kapunk róla annyi választ, amennyit talán szeretnénk. Ez önmagában nem feltétlenül baj, csak közben ott motoszkál az emberben a gondolat:

„Jó, de akkor miért volt ennyire fontos?”

Valószínűleg a Marvel már pontosan tudja a választ. Mi egyelőre nem.

9/10