Végre megérkezett az új DC-univerzum Lanterns sorozatának első epizódja, és ha valaki az elátkozott 2011-es Ryan Reynolds-féle mozifilm után valami hasonló kozmikus CGI-orgiát várt, az valószínűleg nagyot pislogott az első percek után. A Chris Mundy, Damon Lindelof és Tom King nevével fémjelzett projekt ugyanis kerek perec kijelentette: mi most nem az űrt fogjuk megmenteni, hanem egy álmos, fülledt földi kisváros gyilkossági ügyét göngyölítjük fel. És tudjátok mit? Ez a True Detective hangulat alapvetően kifejezetten jól áll neki. Kár, hogy a pilot tempója kicsit rányomta a bélyegét az élményre.

Kezdjük a feketelevesessel, mert nem akarom kerülgetni a forró kását: az 56 perces játékidőt bizony érezni lehetett. Őszintén szólva többet vártam ettől a kezdéstől pörgés szempontjából, és a feszesség nem tett volna rosszat neki. Egy feszesebb, 40 perces vágással sokkal nagyobbat üthetett volna a felütés, így viszont néha hajlamos volt leülni a cselekmény. De mielőtt bárki leírná a sorozatot, gyorsan hozzáteszem: egyáltalán nem volt ez rossz, sőt!

Ami miatt a képernyő előtt maradsz, az a két főszereplő dinamikája. Hal Jordan (Kyle Chandler) és John Stewart (Aaron Pierre) remekül megírt karakterek. Aaron Pierre játéka előtt le a kalappal: John Stewartként konkrétan olyan, mintha egyenesen a képregények lapjairól lépett volna elő, tekintélyt parancsoló, fegyelmezett és észszerű. A show-t viszont egyértelműen Chandler lopja el. Hal Jordan szarkazmusa, a cinikus beszólásai és a világfájdalmas, veterán attitűdje adják az epizód igazi gerincét. Ha ők ketten képernyőn vannak, működik a kémia, és működik a sorozat is.

A bevezetőben említett földhözragadt, „grounded” atmoszféra ne tévesszen meg senkit. Bár most még egy vidéki krimit látunk gyűrűkkel, ez a stílus borítékolhatóan változni fog az évad során. Két intergalaktikus űrzsaruról beszélünk, úgyhogy mérget vehetünk rá, hogy a sci-fi elemek és a kozmikus fenyegetés hamarosan be fognak kopogtatni az ajtón. De addig is, ez a lassabb, nyomozós alapozás ad egy olyan súlyt a karaktereknek, amit a DC filmekben ritkán láthattunk.

Összességében a Lámpások premierje egy korrekt, hangulatos, de kissé túlnyújtott expozíció lett. A karakterek és a színészek miatt abszolút ott leszünk a folytatásnál, de reméljük, hogy a következő részekre már kicsit magasabb fordulatszámra kapcsolnak az alkotók.

Bár az epizód legutolsó képsora elsőre talán kifejezetten bosszantónak vagy érthetetlennek tűnhet, egyelőre még korai lenne pálcát törni felette, hiszen pontosat még semmit sem tudni róla. Meglátjuk, mit hoznak ki belőle a folytatásban.

Értékelés: 7/10