Méltó pont a WandaVision-trilógia végére: Kibeszéljük a VisionQuest évadzáróját!

Végre lefutott a Disney+ legújabb Marvel-sorozatának, a VisionQuest-nek az utolsó, Forever című epizódja, és az utolsó képkockák után bátran kijelenthető, hogy a VisionQuest maradéktalanul teljesítette a küldetését. Amikor Terry Matalas showrunner nekivágott ennek a projektnek, komoly teher nehezedett a vállára, hiszen nemcsak egy önálló, filozófiai mélységekkel operáló sci-fi drámát kellett letennie az asztalra, hanem a WandaVision és a Mindvégig Agatha (Agatha All Along) után egy ötéves televíziós trilógiát kellett kerek egésszé zárnia. A szerdai finálé szerencsére pontosan tudta, mire van szüksége a történetnek: nem akart olcsó, üres CGI-orgiába fulladni, hanem a karakterek belső vívódásaira és a családi kötelékekre helyezte a hangsúlyt.

A VisionQuest egyik legnagyobb erénye végig az volt, hogy elengedte a tipikus szuperhősös sémákat. A Fehér Vízió (Paul Bettany) önkeresése, az emlékeivel és saját mesterséges intelligenciájának múltjával folytatott harca egy kifejezetten érett, lassan építkező pszichológiai utazást eredményezett. A fináléra pedig minden egyes korábban elhintett szál tökéletesen a helyére került.

A család újraegyesülése és a múlt feldolgozása

A trilógia lezárásának szempontjából a legfontosabb pillanat kétségkívül az volt, ahogy a szétszakadt Maximoff–Vízió család végre újra egymásra talált. A fináléban nemcsak Tommy (Ruaridh Mollica) és Billy (Joe Locke) szövetsége teljesedett ki, hanem Vízió is végre elfogadta saját új identitását. A készítők remekül oldották meg azt a belső konfliktust, amely a WandaVision óta feszítette a karaktert: Vízió belátta, hogy nem kell görcsösen bizonygatnia, hogy ő pontosan ugyanaz a lény, aki a Végtelen háborúban életét vesztette, hanem el kell fogadnia a jelenét, és nyitnia kell azok felé, akiket szeret, még akkor is, ha ezzel újra kockáztatja a veszteséget.

Amikor Billy és Tommy közös erővel segítenek megmenteni apjukat, majd Vízió teljes szívvel fiaként öleli magához mindkettőjüket, az a trilógia egyik legőszintébb és leginkább megindító jelenete lett. A klasszikus sitcomos keretrendszer visszahozása – amellyel Vízió végül Ultron (James Spader) tudatát is csapdába ejti, hogy a gyász és a düh helyett a magasabb rendű érzelmekre hasson – zseniálisan keretezte a 2021-ben elindult történetet.

Színészi játék és vizuális megoldások a VisionQuest fináléjában

Kritikai szempontból külön ki kell emelni a színészi alakításokat, mert a VisionQuest fináléja elsősorban miattuk működött ennyire erősen. Paul Bettany elképesztő finomsággal egyensúlyozott a hideg, logikára épülő szintezoid és a fokozatosan érzelmekre ébredő apa között. Minden apró rezdülésén látszott a belső küzdelem, amit a korábbi énjével vívott. Vele szemben James Spader ismét bebizonyította, hogy Ultron hangjaként és fizikai manifesztációjaként is a Marvel egyik legjobb gonosztevője. A kettőjük közötti verbális párbajok nem egyszerű jó és rossz közötti viták voltak, hanem két teljesen eltérő filozófia ütközése az emberiség és a létezés értelméről.

A fiatal generáció, Joe Locke és Ruaridh Mollica szintén remekül hozták a testvérpár dinamikáját. Kettejük között azonnal működött a kémia, és hitelesen adták át azt a kettősséget, hogy bár mágikus úton, különös körülmények között születtek újjá, a lelkük mélyén ugyanazok a fiúk maradtak, akiket Wanda egykor Westview-ban megteremtett. A rendezés és az operatőri munka is dicséretet érdemel: a szűk, fojtogató terek és a tudatbéli jelenetek vizuális kontrasztja végig fenntartotta a feszültséget.

Voltak apróbb hibák, de az összkép meggyőző

Természetesen a finálé sem volt teljesen hibátlan. A cselekmény első húsz percében érezhető volt némi kapkodás, ahogy az írók igyekeztek minden mellékszálat – például Virgil Horton árulását és Jocasta tragikus sorsát – gyorsan elvarrni a nagy összecsapás előtt. Jocasta karakterében talán még több potenciál is lett volna, így az ő lezárása kissé hirtelennek hatott a nanobotokból új testet öltő Ultron fenyegetése mellett.

Ennek ellenére az epizód második fele minden apróbb tempóbeli döccenőt feledtetett. A látványos akciójelenetek mellett megőrizte az intimitását, a stáblistás jelenetek pedig kíméletlenül felvezették a közelgő Bosszúállók: Doctor Doom ébredése eseményeit is, hiszen Wanda felbukkanása Doctor Doom oldalán azonnal új értelmet és hatalmas tétet adott az egész család jövőjének.

Összességében a VisionQuest évadzárója egy méltó, átgondolt és érzelmileg is erős pontot tett a WandaVision-trilógia végére. Bebizonyította, hogy a Marvel televíziós részlege akkor a legerősebb, amikor a látványos effektek helyett a karakterek drámájára és a valódi emberi érzelmekre fókuszál.

Nektek hogy tetszett a finálé? Szerintetek is méltó lezárást kapott a WandaVision-trilógia, és mit szóltatok a stáblistás jelenethez? Írjátok meg kommentben!

Kommentelj

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legutóbbi hírek

Népszerű kategóriák

Népszerű címkék